A tönköly betegségekkel és kártevőkkel szembeni rendkívüli ellenálló-képességének köszönhetően nem szorul vegyszeres védelemre, ezért igen alkalmas biotermesztésre. Ezen felül a tönköly még a sugárzásnak is ellenáll. A csernobili katasztrófát követően csaknem véletlenül derült ki, hogy a tönkölybúza nem vett fel a környezetéből sugárzó anyagot, nehéz fémeket. Szennyeződés-elhárító rendszerének működése nem kellően ismert, ehhez tartoznak vastag, zárt pelyvaleveleinek köszönhető. Magas kovasav tartalma miatt jótékonyan hat a gondolkodásra és koncentrációs képességekre. A régiek a tönköly számos kedvező egészségügyi hatásával tisztában voltak. A XII. században egy bencés apátnő, Hildegard von Bingen például könyvet írt arról, hogy a tönköly fogyasztása egészséges testet és vért eredményez, ráadásul boldoggá teszi az embert. Utóbbi tulajdonságát ma már nagy triptofán-tartalmával magyarázzák, ami elvileg kedvez a szervezet szerotonin-termelésének, amelyet boldogsághormonnak is neveznek. Gazdag tápanyag tartalmára immár tudományos bizonyítékok is vannak, fehérje-, vitamin- és ásványi anyag tartalma valóban kiemelkedő.
A tönkölybúza 100 grammjának energia tartalma 376 kcal/1579 kJ. Tartalmaz 19-20 százalék értékes fehérjét, melyben minden esszenciális aminosav képviselteti magát, igaz némelyik csak nyomokban, magas a rosttartalma. Aminosav-összetétele eltér a hagyományos búzáétól, – a legtöbb aminosavból mintegy másfélszer annyi aminosav található benne -, és összetétele hasonlít az emberi fehérjékben található aminosav-arányhoz.
Felvehető fehérjetartalma a ma termesztett búzafajtáknak csaknem duplája, és azokénál könnyebben emészthető. Napi 15-20 dkg tönkölybúza elfogyasztásával lényegében fedezhető az emberi szervezet aminosav-igénye.